Kisfröccs!

A sötétbarna és fekete mozaikcsempécskék úgy nyelték el az utcáról bevágó fényt, mintha arra teremtettek volna, hogy örökké szomjazzák azt. Egy sarokban volt csak fény, ahol tiszta fehér mozaikok utasították vissza a fény erőlködését. A kocsma ezen szegletét már az új tulajdonos alakította át, a mélybarna lambériát zöldre, a sötét csempéket fehérre cserélte az egyik sarokban. Lassan, de biztosan hódít teret magának a Fradi-szív.

A Zöld Sasban már nem járnak annyian, mint fénykorában. Például ma is: válogatott mérkőzés van, a fiúk idegenben játszanak, tehát a kocsmavendégek biztosan nem azért maradtak távol, hogy a Puskás Ferenc Stadion lelátóját kotassák a kocsmaszékek helyett.

- Elfáradtak az emberek - panaszkodja a csapos, miközben unottan törölgeti már két perce ugyanazt a korsót zöld-szürke rongyával. - Már a Béla bácsi sem jár be, pedig az már jelent valamit. Akkor tűnt el, amikor beszereltük az új plazmatévét. Pedig imádja a focit, nem is értem. - Azt a régi Videoton TV-t, amit lecseréltetek erre a szarra, a Béla bácsi ajándékozta a kocsmaközösségnek még 20 éve. Szerintem ennek köze van a dologhoz - horkant fel az egyik sötét sarokból a két vendég egyike. - Azt hittem, ezt tudtad, Tibor. - Nem tudtam, Béla nagyon ritkán beszél. 

Ez igaz volt, bár a csapos ezzel még nem magyarázta ki magát. Gyorsan bele is kezdett egy történetbe.

- Talán ha kétszer beszélgettünk rendesen. Az egyik beszélgetésre nem emlékszem, mert aznap vertük idegenben a Grasshopperst. De a másik beszélgetést örökre megjegyeztem. Béla a pultra hajtotta a fejét, ki akartam dobni, azt hittem, elaludt. A vállára tettem a kezem, mire felemelte a fejét: sírt. Nem volt már józan, de mégiscsak... Béla még sosem sírt. Akkor is csak azért, mert aznap jött rá, hogy nincs Isten. A pohár sörére nézett - sosem ivott korsóból, csak pohárból, de abból sokat -, és kijelentette: nincs Isten! - Ugyan Béla bátyám, miért ne lenne?! Elsők vagyunk a bajnokságban! - Mire ő, akinek úgy látszik, komoly baja volt, ezt felelte: ha lenne Isten, a sör is zölden gyöngyözne, és ott pattogna rajta az a gyönyörű, bársonyos, fehér hab!

Béla bácsit azóta sem látták a Zöld Sasban.