Találtam egy kiskocsmát, ami megbúvik valahol a Bem mozi és a Mechwart tér közt a körúton. Kellemes, sötét és füstös hely, lambéria, alacsony asztalok, szépen rendezett kockás abroszok, azokon foltos söralátétek. Nem voltam sokszor, maximum tízszer, de már négy csapossal találkoztam:
- a gyors vörös hölggyel, aki mint a villám szolgált ki, hogy utána nyugodtan ülhessen vissza a menedéket és nyugalmat biztosító pult mögé;
- a nyüzüge postás alkatú szemüveges sráccal, aki minden kívánságunkat leste, igyekezett izgalmasabbnál izgalmasabb témákkal feldobni a beszélgetést - pedig akkor csak a Forma-1-et akartam nézni, nem voltam kíváncsi másra;
- a volt kidobófiúval, akivel csak az ittas törzsvendégek értettek szót;
- és a tulajnak látszó, régi kiskosztümös, bagószagú, "mit akar maga itten?" típusú, amúgy gyors mozgású "hölggyel", akiről most pár szót szeretnék szólni.
Igazából nem is konkrétan róla, csak erről a típusról. Mert nem egyedi példány, és ahogy tapasztalom, kihalás sem fenyegeti.
A kis helyiség igen magas belmagassággal bír, mondhatni magasabb, mint amilyen széles (keskeny). A jobb felső sarokban, kényelmetlenül magasan leledzik egy televízió. Néha megesik, hogy csak azért dugom be az orrom, és nem a jó levegő miatt. Most is ez történt.
A "hölgy" már akkor durcás volt, mikor beléptem, nyilván nem én juttattam ilyen állapotba, inkább az a bácsi, aki szívritmusát ostorozva szídta a kommunistákat, és nem akart hazamenni - még szép, otthon kinek szídhatta volna őket? Kértem egy hosszúlépést, és halkan hozzátettem, hogy kérem, kapcsolja be a TV-t, meccs van. Azelőtt mindig meccs ment ezen a készüléken, most se kép, se hang. A nő elémvágta a poharat és közölte, hogy ma nem kapcsolja be a TV-t. Megkértem, hogy akkor csak hang nélkül, legyen szíves. Nem, úgy sem, mondta már miközben rám se nézve mellettem kilépett a pultból. Útja a TV alatti játékgéphez vezetett, játszani kezdett. Mondanom sem kell, a TV-ből onnan semmit sem látni.
Szomorúan, hissé dühösen nyúltam a poharam után - pedig olyat nem szoktam -, és belekortyoltam. Nem hosszúlépés, hanem nagyfröccs volt. Vagyis a nő nem csak kegyetlen, de még hozzá nem értő is volt.
Átbaktattam a Bem mozi mellett található egységbe, ahol kiderült, hogy a meccsnek már rég vége. Én is hibáztam.
Utolsó kommentek